Chardonnay - Franciaország
A Franciaországból származó Chardonnay szőlőfajta termésének fürtje kicsi, hengeres vagy vállas, többnyire középtömött, de lehet laza és tömött is, rövid fürtkocsánnyal és 6 dkg átlag fürttömeggel. A termés gömbölyű, fehéreszöld bogyói lehetnek kicsik és középnagyok vastag héjjal. A termés íze édes, jellegzetes zamatú és a cukorfoka kedvező időjárási körülmények esetében magas. Kedvező fekvésű területen és jó évjáratokban szeptember végén 20-22 cukorfokkal szüretelhető. Bora fajtajelleges, inkább kemény karakterű, finom zamatú, alkoholban gazdag. Hazánkban az Etyek-Budai, a Mátraaljai, a Mecsekaljai, a Tolnai, a Balatonboglári, az Ászár-Neszmélyi borvidékeken elterjedt.
Cserszegi fűszeres - Hungarikum
A Hungarikumnak számító szőlőfajtát Bakonyi Károly állította elő az Irsai Olivér és a Piros Tramini keresztezésével. A fajta termésének fürtje középnagy, kúpos, gyengén vállas, közepesen tömött vagy laza és a fürtök tömege eléri az átlag 150 grammot. A bogyók húspirosak színűek és vékony héjjal rendelkeznek. A termés íze sajátosan fűszeres zamatú. A sikeres nemesítésnek köszönhetően a fajta tőkéje közepes növekedésű, jó terméshozammal, a termés cukortartalma közepes vagy jó, fagytűrés kiemelkedően jó, a betegségekre kevésbé érzékeny. A beérési mustfoka jó években 19-20. Bora illatos, jellegzetesen fűszeres zamatú, kemény karakterű. Hazánkban a Csongrádi, a Hajós-Bajai, a Kunsági, az Etyek-Budai, a Balatonfelvidéki, a Balatonmelléke borvidékeken elterjedt.
Irsai Olivér - Hungarikum
A Hungarikum szőlőfajta a Pozsonyi fehér és a Csabagyöngye keresztezése. A fajta fürtje középnagy, vállas, laza. A fürtök átlagos tömege a 150 gramm körül alakul. A tőke középerős, hosszú elfekvő vesszőkkel. Muskotályos, üde, trópusi virágokkal telített illatú bort ad szelíd, lágy savakkal. A Pannonhalma-Sokoróaljai, a Balatonboglári, a Mátraaljai, az Ászár-Neszmélyi borvidéken elterjedt.
Kékfrankos
Hazánkban a minőségi bort adó vörös borszőlők tekintetében a kékfrankos a legelterjedtebb. Érdekes módon a származása nem tisztázott. A kékfrankos termésének fürtje középnagy, vállas, olykor ágas, közepesen tömött, a fürtnyele rövid, 10 dkg átlagtömeggel. A bogyók általában középnagyok, gömbölyűek és vastag héjjal rendelkeznek. A termés színe sötétkék, kissé hamvas és lédús, az íze édes. Jellemzője, hogy egyenletes termésátlagot és cukorfokot nyújt. A fürtjei nem rothadnak, így a termés sokáig a tőkén tartható és hosszú időn át szüretelhető. A fajta bora kellemes zamatú, csersavdús, sötétvörös színű, kissé savas az Egri Bikavér legfontosabb összetevője. Magyarország egész területén elterjedt, de a leggyakrabban a Szekszárdi, a Villányi, a Soproni, az Egri, a Mátraaljai borvidékeken találkozhatunk vele.
Királyleányka - Erdély
Az Erdélyből származó királyleányka ma már Hungarikumnak számít. A tőkéje erős növekedésű és sűrű vesszőzettel rendelkezik. A szőlőfajta fürtje közepes vagy kicsi, vállas és tömött. A tavaszi virágos rét üde és kellemes illata jellemzi az e fajtából készülő bort. Élénk, üde, gyümölcsös savaiban megjelenik a zöldalma és a zöld papaya ízvilága. A Balatonboglári, a Mecsekaljai, a Ászár-Neszmélyi, a Pannonhalma-Sokoróaljai borvidéken jellemző a fajta.
Rizlingszilváni - Németország
A Németországból származó rizlingszilváni fürtje középnagy, hengeres vagy kissé vállas, közepesen tömött, 10 dkg átlagtömeggel. A tőkéje erős növekedésű, kevés számú vesszőt növeszt. A bogyók középnagyok, megnyúlt gömbölyűek, színük sárgásfehér, az ízük édes, jellegzetesen fűszeres. A termése már szeptember első napjaiban fogyasztható, szeptember közepétől 18-20 cukorfokkal szüretelhető. A fajta termőképessége kiváló, sok fürtöt nevel. A termés mustjából többnyire reduktív típusú, gyorsan fejlődő bort készítenek A bora kiváló zamatú, esetenként lágy. Hazánkban a Mátraaljai, az Ászár-Neszmélyi, a Balatonfüred-Csopaki, a Balatonmelléke borvidéken elterjedt.
Tramini - Ausztria
A dél-tiroli Traminból származó fajta fürtje kicsi, szabálytalan alakú, gyakran vállas, tömött vagy közepesen tömött. Az termések átlagos tömege 6 dkg, a fürtkocsány rövid, erősen fásodó. A szőlőfajta bogyói kicsik vagy középnagyok, kissé megnyúlt gömbölyűek, szürkés árnyalatú, világos vagy húspiros színűek, vastag héjjal rendelkeznek. A termés lédús, ropogós, az íze édes, fűszeres zamatú. A fajta mustja a gyengébb évjáratokban is eléri a 18-20 cukorfokot, viszont a kis, vastag héjú bogyók és a sok mag miatt lényeredéke az átlagosnál kisebb. A bor a legtöbb fajtához viszonyítva fajtajellegesebb, erősen fűszeres illatú és zamatú, rendszerint lágy. Hazánkban a Pannonhalma-Sokoróaljai, a Mátraaljai, az Egri, a Móri borvidéken található meg.
Zweigelt - Ausztria
Az Ausztriából származó fajtát Dr. Fritz Zweigelt állította elő a Kékfrankos és a Szent Lőrinc keresztezéséből. A fajta fürtje nagy, kúp alakú, két vagy több elágazással, esetleg vállas, tömött. A fürtök átlagos tömege a 180 grammot is meghaladja. A bogyók középnagyok és sötétkék színűek. A szőlő fagytűrő képessége jó viszont kissé érzékeny a betegségekre. A beérési mustfoka 16-18 körül alakul átlagos években. A fajta bora színanyagban gazdag, csersavdús, harmonikus, jó minőségű. A leggyakrabban az Egri, a Mátraaljai, a Szekszárdi, a Csongrádi borvidéken találkozhatunk ezzel a típussal.
2008. augusztus 22., péntek
Szőlőbetegségek
Szőlő-gyökértetű
A szőlő-gyökértetű a szőlő gyökerén és levelén élősködő kártevő. A gyökereken nodozitások és tuberozitások alakulnak ki, amitől a növény fertőzött részei elpusztulnak, ez a tőke elhalásához vezet. A levél fonákján vagy a hajtáson borsószem nagyságú, rücskös felületű gubacsok jönnek létre. Ez gyengíti a tőkét, de nem olyan súlyos, mint a gyökéren jelentkező. A védekezés legjobb módja, ha a szőlőt kötött talajba, filoxéra-ellenálló alanyokra oltva telepítjük.
Nyerges és tarka szőlőmoly
A hazai szőlőültetvényekre a tarka szőlőmoly a legveszélyesebb kártevő. A moly hernyói a virágbimbókat, kinyílt virágokat és a bogyókat károsítják. A telet báb alakban vészelik át, majd április végén, május elején kikelnek a lepkék és a petéiket a szőlő virágbimbóira rakják. A kártevő ellen a rügyfakadást megelőzően lemosó permetezéssel védekezhetünk. A rovarölő permetezéseket a rajzásokhoz kell időzíteni. A moly kártevők ellen sikeresen használhatjuk a Flumite, Neorron, Bancol, Ba-sudin, Decis vagy Zolone rovarölő és atkaölő készítményeket.
Szőlő ilonca
A lepkék a telet hernyó alakban vészelik át a karó és a tőkék repedéseiben. A tavasszal kikelő zöldes színű, fürge hernyók a virágfürtöket és a leveleket rágják. A hernyók általában június végén bebáboznak és a nyár második felére kikelnek a lepkék, amelyek a levelekre 50-60 petét raknak le egy csomóba.
Szőlőgubacs atka
Nagyon apró, szabad szemmel nem látható atka, amely a levél fonákán élősködik. A átevő tevékenységének eredményeként a szőlő levelének színe felé dudorodó hólyag képződik belsejében hosszú fehér szálakkal, amelyek később rozsdabarnára színeződhetnek. Amennyiben a szőlőmolyok ellen védekezünk, akkor a kártevő megjelenésére nem kell számítanunk.
Takácsatka
A sárgásvörös színű atka a fiatal leveleken telepedik, mégpedig azok fonákján. A kártevő miatt a klorofil elbomlik, ezért a levelek felszíne vörösre vagy rozsdabarnára színeződik,. Ennek hatására a levél növekedése megáll a felülete meghullámosodik. Később a foltok egybefolynak, az egész levél megpirosodik majd a levél elszárad. Lemosó permetezéssel a kártevő ellen védekezhetünk. Érdemes a szereket váltogatni, mert a takácsatka könnyen rezisztenssé válhat vegyszer ellen.
Lisztharmat
Ez a típusú gomba a szőlő leveleinek, hajtásszárának, termésének bőrszöveti sejtjein telepedik meg. A fogékony fajtákon a betegség megjelenését követően nem ritkán 80-100 %-os fürtkár is megfigyelhető. A fertőzés helye minden növényi részen szürkésfehér, lisztszerű fonalairól és szaporítóképleteiről ismerhető fel, amelyek penésszagot árasztanak. Akár a levél színén és fonákján is megjelenhet. A gomba hatására a levelek pödrődnek és le is hullhatnak. A betegség elsősorban a hajtások fejlődését gátolja, ami a terméseredmények romlásában is megmutatkozik. A vesszőn pedig vörösbarna foltok alakjában megmarad a fertőzés helye. A fertőzött termés bőrszövete nem tud növekedni és felhasad, ami minőségromlást eredményez. Leggyakrabban június második felében napos, meleg, enyhén párás időben lép fel. A lisztharmat ellen nagyon jó hatású készítmények a Thiovit, Topas, Sisthane. A legbiztosabb védekezést a legújabb kombinált hatású növényvédő szerek biztosítják, amelyek megelőző kontakt és regeneráló hatásúak minden szőlő betegségei ellen, ilyenek a Discus, Quadris, Chavit.
Peronoszpóra
A lisztharmattól az különbözteti meg, hogy a gomba micéliumai behatolnak a sztómákon a növény szöveteibe és az élő sejtekből táplálkoznak. Ennek eredményeként a megtámadott növényi részek elhalnak. Kedvező időjárás esetén (meleg, párás, esős) már virágzás előtt (május közepén) is fertőzhet, s nyár végéig veszélyes lehet. A gomba megjelenésének előfeltétele a 13°C feletti hőmérséklet és 10 mm csapadék. A gomba megtámadja a bimbós és kinyílt virágokat, a leveleket, a hajtásokat, a termést. A betegség első tünete a leveleken jelentkező olajfolt, amit a levél fonákján megjelenő fehér "kivirágzás" követ. A termés húsa barnul, hosszanti irányban ráncosodik, turgorját elveszti, le is pereghet. Esős hideg időjárás esetén megjelenik a peroneszpóra, amely ellen a réztartalmú szerek a leghatékonyabbak (Bordói lé, Zineb, Curzate, Mical), egyébként kiemelt fontosságú a megelőzés.
Szürkerothadás
A betegség meleg, nedves időjárási körülmények között, általában tavasszal támadja meg a rügyeket, a virágokat, a zöld, a zsendült és érett bogyókat, a hajtásokat, a vesszőket. A zöld bogyókba a kocsánykorona lenticelláin (para-pontjain) vagy sebzési felületen keresztül jut be. A bogyókon barna, ovális foltok jelennek meg, a szemek barnulnak és összezsugorodnak, szürke, szürkésfehér penészgyep alakul ki rajtuk. A hajtásokon a tünetek főleg nyár végén, és ősszel jelenhetnek meg, de a beérett fás részeken télen is megmaradnak. A betegség fellépése a szőlőbogyók sérülésének megakadályozásával jelentősen csökkenthető. Mivel a fürt belsejébe nem tudunk növényvédőszert juttatni, a védekezés időpontja a fürtzáródást megelőző időszak. A betegség ellen kontakt, lokálszisztemikus és szisztemikus hatóanyagú szerek közül választhatunk.
A szőlő-gyökértetű a szőlő gyökerén és levelén élősködő kártevő. A gyökereken nodozitások és tuberozitások alakulnak ki, amitől a növény fertőzött részei elpusztulnak, ez a tőke elhalásához vezet. A levél fonákján vagy a hajtáson borsószem nagyságú, rücskös felületű gubacsok jönnek létre. Ez gyengíti a tőkét, de nem olyan súlyos, mint a gyökéren jelentkező. A védekezés legjobb módja, ha a szőlőt kötött talajba, filoxéra-ellenálló alanyokra oltva telepítjük.
Nyerges és tarka szőlőmoly
A hazai szőlőültetvényekre a tarka szőlőmoly a legveszélyesebb kártevő. A moly hernyói a virágbimbókat, kinyílt virágokat és a bogyókat károsítják. A telet báb alakban vészelik át, majd április végén, május elején kikelnek a lepkék és a petéiket a szőlő virágbimbóira rakják. A kártevő ellen a rügyfakadást megelőzően lemosó permetezéssel védekezhetünk. A rovarölő permetezéseket a rajzásokhoz kell időzíteni. A moly kártevők ellen sikeresen használhatjuk a Flumite, Neorron, Bancol, Ba-sudin, Decis vagy Zolone rovarölő és atkaölő készítményeket.
Szőlő ilonca
A lepkék a telet hernyó alakban vészelik át a karó és a tőkék repedéseiben. A tavasszal kikelő zöldes színű, fürge hernyók a virágfürtöket és a leveleket rágják. A hernyók általában június végén bebáboznak és a nyár második felére kikelnek a lepkék, amelyek a levelekre 50-60 petét raknak le egy csomóba.
Szőlőgubacs atka
Nagyon apró, szabad szemmel nem látható atka, amely a levél fonákán élősködik. A átevő tevékenységének eredményeként a szőlő levelének színe felé dudorodó hólyag képződik belsejében hosszú fehér szálakkal, amelyek később rozsdabarnára színeződhetnek. Amennyiben a szőlőmolyok ellen védekezünk, akkor a kártevő megjelenésére nem kell számítanunk.
Takácsatka
A sárgásvörös színű atka a fiatal leveleken telepedik, mégpedig azok fonákján. A kártevő miatt a klorofil elbomlik, ezért a levelek felszíne vörösre vagy rozsdabarnára színeződik,. Ennek hatására a levél növekedése megáll a felülete meghullámosodik. Később a foltok egybefolynak, az egész levél megpirosodik majd a levél elszárad. Lemosó permetezéssel a kártevő ellen védekezhetünk. Érdemes a szereket váltogatni, mert a takácsatka könnyen rezisztenssé válhat vegyszer ellen.
Lisztharmat
Ez a típusú gomba a szőlő leveleinek, hajtásszárának, termésének bőrszöveti sejtjein telepedik meg. A fogékony fajtákon a betegség megjelenését követően nem ritkán 80-100 %-os fürtkár is megfigyelhető. A fertőzés helye minden növényi részen szürkésfehér, lisztszerű fonalairól és szaporítóképleteiről ismerhető fel, amelyek penésszagot árasztanak. Akár a levél színén és fonákján is megjelenhet. A gomba hatására a levelek pödrődnek és le is hullhatnak. A betegség elsősorban a hajtások fejlődését gátolja, ami a terméseredmények romlásában is megmutatkozik. A vesszőn pedig vörösbarna foltok alakjában megmarad a fertőzés helye. A fertőzött termés bőrszövete nem tud növekedni és felhasad, ami minőségromlást eredményez. Leggyakrabban június második felében napos, meleg, enyhén párás időben lép fel. A lisztharmat ellen nagyon jó hatású készítmények a Thiovit, Topas, Sisthane. A legbiztosabb védekezést a legújabb kombinált hatású növényvédő szerek biztosítják, amelyek megelőző kontakt és regeneráló hatásúak minden szőlő betegségei ellen, ilyenek a Discus, Quadris, Chavit.
Peronoszpóra
A lisztharmattól az különbözteti meg, hogy a gomba micéliumai behatolnak a sztómákon a növény szöveteibe és az élő sejtekből táplálkoznak. Ennek eredményeként a megtámadott növényi részek elhalnak. Kedvező időjárás esetén (meleg, párás, esős) már virágzás előtt (május közepén) is fertőzhet, s nyár végéig veszélyes lehet. A gomba megjelenésének előfeltétele a 13°C feletti hőmérséklet és 10 mm csapadék. A gomba megtámadja a bimbós és kinyílt virágokat, a leveleket, a hajtásokat, a termést. A betegség első tünete a leveleken jelentkező olajfolt, amit a levél fonákján megjelenő fehér "kivirágzás" követ. A termés húsa barnul, hosszanti irányban ráncosodik, turgorját elveszti, le is pereghet. Esős hideg időjárás esetén megjelenik a peroneszpóra, amely ellen a réztartalmú szerek a leghatékonyabbak (Bordói lé, Zineb, Curzate, Mical), egyébként kiemelt fontosságú a megelőzés.
Szürkerothadás
A betegség meleg, nedves időjárási körülmények között, általában tavasszal támadja meg a rügyeket, a virágokat, a zöld, a zsendült és érett bogyókat, a hajtásokat, a vesszőket. A zöld bogyókba a kocsánykorona lenticelláin (para-pontjain) vagy sebzési felületen keresztül jut be. A bogyókon barna, ovális foltok jelennek meg, a szemek barnulnak és összezsugorodnak, szürke, szürkésfehér penészgyep alakul ki rajtuk. A hajtásokon a tünetek főleg nyár végén, és ősszel jelenhetnek meg, de a beérett fás részeken télen is megmaradnak. A betegség fellépése a szőlőbogyók sérülésének megakadályozásával jelentősen csökkenthető. Mivel a fürt belsejébe nem tudunk növényvédőszert juttatni, a védekezés időpontja a fürtzáródást megelőző időszak. A betegség ellen kontakt, lokálszisztemikus és szisztemikus hatóanyagú szerek közül választhatunk.
A szőlő metszésése
A szőlő metszésének alapjai
Valamennyi fásszárú növény bizonyos törvényszerűségek szerint növekszik. A különféle gyümölcstermő növények mind egyazon növekedési szabályok szerint növekszenek, de különféleképpen reagálnak minden metszési beavatkozásra. Hogy miként, és milyen erősen, az függ a lemetszett részek mennyiségétől, a metszési időtől, és természetesen attól, hogy melyik részét vágjuk le a növénynek.
Tavasszal a kihajtás előtt cukorban és tápanyagban gazdag nedvkeringés indul meg a szőlő hajtásai felé, amelyek ettől ismét növekedni kezdenek. Ha ilyenkor metszünk, a sebzési helyeken növényi nedv folyik ki. Amint az első levelek megjelennek, az erős nyomású keringés alábbhagy, mert a levelek nedvességet párologtatnak el. Ezért attól függően, hogy mikor és milyen erősen metsszük meg a növényeket, a visszavágásnak is más hatása van.
A tavaszi metszés
A tavaszi metszéskor a rügyek egy részét eltávolítjuk a növényekről. A tárolt tápanyagok a gyökérből így csak a megmaradt rügyek között oszlanak szét. Emiatt több tápanyagot kapnak, így hosszabb és erősebb hajtásokat nevelnek. Ezért minél erősebben metsszük meg őket tavasszal, annál erősebb lesz a kihajtásuk is. Ha túl erősen metszünk, a gyökerek és a hajtások közötti egyensúly felborul. Mivel a tárolt tápanyagok nem sok rügy között oszlanak meg, kevés számú, hosszú, instabil hajtások fejlődnek. Ha nyáron metszünk, akkor leveles hajtásokat távolítunk el. Így a növények kevesebb tápanyagot tudnak tárolni télire, ettől a következő évi friss hajtások gyengébbek lesznek.
Vadhajtások eltávolítása a metszés során
Elöregedett tőkéken előfordul, hogy az alanyból vadhajtások törnek ki. Ezeken a levelek is máshogy festenek. Ha meghagyjuk őket, akkor néhány éven belül nagyon megerősödnek, és a nemes fajta visszaszorul. Ezért fontos az eltávolításuk egyből a vadhajtás kifejlődését követően. Egyenesen a gyökérről szakítsuk le őket még a nyár folyamán, esetleg a gyökereket is körbe lehet ásni.
Kurtítás
Kurtítás alatt egy fiatal, egyéves hajtás visszavágását értik. A metszési pont minden esetben az elfásodott részeken kívülre esik. A nedvek nyomása ilyenkor a hajtásokon a legerősebb. Minél erősebben vágjuk vissza, annál nagyobb a nyomás a metszés helyén. Ezzel egyidejűleg a vesszőn maradt rügyek száma is csökken. Mind a két folyamat erős kihajtáshoz vezet.
Visszavágás
Visszavágás alatt az ág főhajtását a törzshöz képest belső állású oldalágra vágjuk vissza. Elöregedett, lahajló végő idős hajtások esetében a fiatalabb rész kifelé növekszik.
Ritkítás
Ritkítás alatt néhány egymással versengő hajtásból egy meghagyását értjük. Ezek egyformán lehetnek egy- és többéves hajtások is. A tőke belseje így újra több fényhez jut, hosszú ideig életben marad a termő rész. Ez a metszésmód avatkozik be legkevésbé a növények természetes növekedésébe. Az idősebb hajtásokat közvetlenül a talaj fölött távolítjuk el, így új hajtások kinevelésére ösztönözzük a növényt.
Rügyre vágás
Az egyéves hajtásokon könnyen felismerhetők a rügyek. Ezeknek a hajtásoknak a kurtításánál egy fiatal rügy fölött vágjuk le a hajtást ferdén a rügy felett. Minden metszéstípushoz megfelelő eszközt kell választanunk, mely mindig éles és tiszta legyen, mert az ezek által keletkezett metszési isebek sima felületűek és könnyen gyógyulnak. Metszőollónak két típusa van: rávágó és kétélű.
A metszés időpontjai
A tavaszi metszés január végétől kezdődhet. -5 fok alatt semmiképpen sem szabad metszeni. Január vége és március közepe között indul meg újra a növényekben a nedvkeringés a fásszárú növényekben. Csapadékos időben sem szabad metszeni, a nedves kéreg nem tart meg semmit.
A metszés folyamata
A szőlő képes 10 m hosszú vázágakat növeszteni, egy emeleten mindig csak egy vázágat használjunk fel. A vázágak végén fejlődő hajtásokat minden évben hét rügyre vágjuk vissza, amíg a kívánt hosszúságot el nem érik. A vázrendszeren termőhajtások képződnek, melyeket egyévesen két rügyre vágjunk vissza. Mindkét rügyből két termőhajtás fejlődik, melyek az alsó részükön teremnek. Július közepétől vágjuk vissza ezeket a hajtásokat a legfelső fürt felett négy levélre. Az innen fejlődő hajtásokat később törjük ki. A következő tavaszon a felsőbb állású két termőhajtást teljes mértékben távolítsuk el, a vázághoz közelebb levőket újra két rügyre kurtítsuk meg. Így érhetjük el, hogy évek múlva is négy termőhajtás képződjön termőrészenként. Ez garantálja, hogy finom, nagy fürtöket szüretelhessünk a tőkénkről.
Valamennyi fásszárú növény bizonyos törvényszerűségek szerint növekszik. A különféle gyümölcstermő növények mind egyazon növekedési szabályok szerint növekszenek, de különféleképpen reagálnak minden metszési beavatkozásra. Hogy miként, és milyen erősen, az függ a lemetszett részek mennyiségétől, a metszési időtől, és természetesen attól, hogy melyik részét vágjuk le a növénynek.
Tavasszal a kihajtás előtt cukorban és tápanyagban gazdag nedvkeringés indul meg a szőlő hajtásai felé, amelyek ettől ismét növekedni kezdenek. Ha ilyenkor metszünk, a sebzési helyeken növényi nedv folyik ki. Amint az első levelek megjelennek, az erős nyomású keringés alábbhagy, mert a levelek nedvességet párologtatnak el. Ezért attól függően, hogy mikor és milyen erősen metsszük meg a növényeket, a visszavágásnak is más hatása van.
A tavaszi metszés
A tavaszi metszéskor a rügyek egy részét eltávolítjuk a növényekről. A tárolt tápanyagok a gyökérből így csak a megmaradt rügyek között oszlanak szét. Emiatt több tápanyagot kapnak, így hosszabb és erősebb hajtásokat nevelnek. Ezért minél erősebben metsszük meg őket tavasszal, annál erősebb lesz a kihajtásuk is. Ha túl erősen metszünk, a gyökerek és a hajtások közötti egyensúly felborul. Mivel a tárolt tápanyagok nem sok rügy között oszlanak meg, kevés számú, hosszú, instabil hajtások fejlődnek. Ha nyáron metszünk, akkor leveles hajtásokat távolítunk el. Így a növények kevesebb tápanyagot tudnak tárolni télire, ettől a következő évi friss hajtások gyengébbek lesznek.
Vadhajtások eltávolítása a metszés során
Elöregedett tőkéken előfordul, hogy az alanyból vadhajtások törnek ki. Ezeken a levelek is máshogy festenek. Ha meghagyjuk őket, akkor néhány éven belül nagyon megerősödnek, és a nemes fajta visszaszorul. Ezért fontos az eltávolításuk egyből a vadhajtás kifejlődését követően. Egyenesen a gyökérről szakítsuk le őket még a nyár folyamán, esetleg a gyökereket is körbe lehet ásni.
Kurtítás
Kurtítás alatt egy fiatal, egyéves hajtás visszavágását értik. A metszési pont minden esetben az elfásodott részeken kívülre esik. A nedvek nyomása ilyenkor a hajtásokon a legerősebb. Minél erősebben vágjuk vissza, annál nagyobb a nyomás a metszés helyén. Ezzel egyidejűleg a vesszőn maradt rügyek száma is csökken. Mind a két folyamat erős kihajtáshoz vezet.
Visszavágás
Visszavágás alatt az ág főhajtását a törzshöz képest belső állású oldalágra vágjuk vissza. Elöregedett, lahajló végő idős hajtások esetében a fiatalabb rész kifelé növekszik.
Ritkítás
Ritkítás alatt néhány egymással versengő hajtásból egy meghagyását értjük. Ezek egyformán lehetnek egy- és többéves hajtások is. A tőke belseje így újra több fényhez jut, hosszú ideig életben marad a termő rész. Ez a metszésmód avatkozik be legkevésbé a növények természetes növekedésébe. Az idősebb hajtásokat közvetlenül a talaj fölött távolítjuk el, így új hajtások kinevelésére ösztönözzük a növényt.
Rügyre vágás
Az egyéves hajtásokon könnyen felismerhetők a rügyek. Ezeknek a hajtásoknak a kurtításánál egy fiatal rügy fölött vágjuk le a hajtást ferdén a rügy felett. Minden metszéstípushoz megfelelő eszközt kell választanunk, mely mindig éles és tiszta legyen, mert az ezek által keletkezett metszési isebek sima felületűek és könnyen gyógyulnak. Metszőollónak két típusa van: rávágó és kétélű.
A metszés időpontjai
A tavaszi metszés január végétől kezdődhet. -5 fok alatt semmiképpen sem szabad metszeni. Január vége és március közepe között indul meg újra a növényekben a nedvkeringés a fásszárú növényekben. Csapadékos időben sem szabad metszeni, a nedves kéreg nem tart meg semmit.
A metszés folyamata
A szőlő képes 10 m hosszú vázágakat növeszteni, egy emeleten mindig csak egy vázágat használjunk fel. A vázágak végén fejlődő hajtásokat minden évben hét rügyre vágjuk vissza, amíg a kívánt hosszúságot el nem érik. A vázrendszeren termőhajtások képződnek, melyeket egyévesen két rügyre vágjunk vissza. Mindkét rügyből két termőhajtás fejlődik, melyek az alsó részükön teremnek. Július közepétől vágjuk vissza ezeket a hajtásokat a legfelső fürt felett négy levélre. Az innen fejlődő hajtásokat később törjük ki. A következő tavaszon a felsőbb állású két termőhajtást teljes mértékben távolítsuk el, a vázághoz közelebb levőket újra két rügyre kurtítsuk meg. Így érhetjük el, hogy évek múlva is négy termőhajtás képződjön termőrészenként. Ez garantálja, hogy finom, nagy fürtöket szüretelhessünk a tőkénkről.
A szüret
A szüret kezdete
A szeptember végétől novemberig tartó időszak legfontosabb gazdasági, s egyben társadalmi eseménye a szüret, ami a szőlőtermesztés utolsó, a borkészítés első lépcsője. A pincészetekben, a szőlőkben végzett munka még a múlt rendszerben is társas cselekmény volt, ezért is kapcsolódott hozzá a nap végén ünneplés, táncos mulatság. A munkások a gyárakban szabadságot, az iskolások tanulmányi szünetet kaptak és mentek szüretelni a TSZ-ekbe. Még ma is megmaradt fontos eseménynek a szüret. A rokonok, barátok, családtagok összegyűlnek és a közös munka mellett dolgoznak és szórakoznak.
A szüret menete, munkafolyamatok
Tekinthetjük a legfontosabb borkészítési műveletnek, mivel jelentős mértékben befolyásolja a bor minőségét. A szüret időpontjának megválasztása szempontjából ideális időpont, amikor a szőlőfürtök fejlődése tetőpontján van, s a tőke már nem képes több cukrot készíteni. Ekkor kapjuk a legtöbb és aránylag a legjobb bort. A megfelelő időpont akkor érkezik el, mikor a cukor és a sav harmonikus egyensúlya létrejön. Kedvező időjárás esetén (meleg ősz), bevárhatjuk az utóérést, sőt esetleg a túlérést (nemes rothadást) is. Ennek eredményeként a szőlőszemek a vízveszteség folytán megráncosodnak, s így cukortartalmuk gyarapszik. A túléréssel azonban a fej már megbarnul és a Botrytis cinerea penész fejlődik ki rajta. Ez a cukrot is pusztítja ugyan, de a cukor- és savtartalom közötti arányt kedvezőbbé teszi. A szőlőszemekből nyert must cukorfoka mutatja meg a szőlő érettségi fokát. Ez általában 16-23 fok közé esik, s az ebből készített bor 10-13% alkoholtartalmú lesz. Szüret közben előforduló legfontosabb feladatok: a leszemelés, a zúzás, sajtolás, szellőztetés, lenyálkázás.
Borfesztivál, ünnep, mulatságok
A szürethez, mint általában minden betakarító tevékenységhez több hagyomány is kapcsolódik. A szőlőtermesztéssel kapcsolatos szokások nagy része azonban nem konkrétan a szürethez, sokkal inkább a szőlő gondozásához kapcsolódik. A szüret befejezését szüreti felvonulással, fesztivállal, bállal és más egyéb mulatsággal, rendezvénnyel szoktuk még ma is ünnepelni. A nagyobb városokban a borfesztiválok ma már több tízezres tömeget vonzó ünnepséggé nőtték ki magukat (művészetek völgye). A szerencsésebbek ilyenkor egy borpicében pihenhetik ki fáradalmaikat a korábbi évjáratok kóstolgatása mellett.
Szőlő - must - bor
Első lépés általában a szőlő megmérése, minőség és fajta szerinti osztályozása. Ezt követően el kell távolítani egymástól a bogyót és a kocsányt, majd jön a zúzás, mely a bogyók héját repeszti fel. Fontos, hogy a magától kicsorgó must a legjobb minőségű. A maradékot külön kell kipréselni, mivel értéke az előbbitől gyengébb, íze fanyarabb. A mustot a cefrétől mielőbb külön kell választani és erjesztő hordókba tölteni. A vörösbor készítése kiegészül még néhány művelettel: A szőlő húsa nem tartalmaz színanyagot, csak a bogyó héja, emiatt a vörösbor készítésénél a kocsánytól való elválasztást és a zúzást héjon erjesztés követi. A rozébor annyiban különbözik a vörösbortól, hogy 1-2 napi héjon való áztatásra vagy erjesztésre van szükség szén-dioxid atmoszférában, mivel így megőrizhetőek a fajtára jellemző illat- és ízanyagok.
A bor a magyar bortörvény szerint
A magyar bortörvény szerint mustnak csak a szilárd részektől megszabadított friss szőlőfürt erjedésmentes leve számít, bornak pedig kizárólag a szőlőből származó mustból készült ital nevezhető. A címkéken kötelezően feltüntetendő adat a termőhely, a fajta, valamint a bor alkohol- és cukortartalma, minőségi borok esetén pedig a termelő neve is.
A szeptember végétől novemberig tartó időszak legfontosabb gazdasági, s egyben társadalmi eseménye a szüret, ami a szőlőtermesztés utolsó, a borkészítés első lépcsője. A pincészetekben, a szőlőkben végzett munka még a múlt rendszerben is társas cselekmény volt, ezért is kapcsolódott hozzá a nap végén ünneplés, táncos mulatság. A munkások a gyárakban szabadságot, az iskolások tanulmányi szünetet kaptak és mentek szüretelni a TSZ-ekbe. Még ma is megmaradt fontos eseménynek a szüret. A rokonok, barátok, családtagok összegyűlnek és a közös munka mellett dolgoznak és szórakoznak.
A szüret menete, munkafolyamatok
Tekinthetjük a legfontosabb borkészítési műveletnek, mivel jelentős mértékben befolyásolja a bor minőségét. A szüret időpontjának megválasztása szempontjából ideális időpont, amikor a szőlőfürtök fejlődése tetőpontján van, s a tőke már nem képes több cukrot készíteni. Ekkor kapjuk a legtöbb és aránylag a legjobb bort. A megfelelő időpont akkor érkezik el, mikor a cukor és a sav harmonikus egyensúlya létrejön. Kedvező időjárás esetén (meleg ősz), bevárhatjuk az utóérést, sőt esetleg a túlérést (nemes rothadást) is. Ennek eredményeként a szőlőszemek a vízveszteség folytán megráncosodnak, s így cukortartalmuk gyarapszik. A túléréssel azonban a fej már megbarnul és a Botrytis cinerea penész fejlődik ki rajta. Ez a cukrot is pusztítja ugyan, de a cukor- és savtartalom közötti arányt kedvezőbbé teszi. A szőlőszemekből nyert must cukorfoka mutatja meg a szőlő érettségi fokát. Ez általában 16-23 fok közé esik, s az ebből készített bor 10-13% alkoholtartalmú lesz. Szüret közben előforduló legfontosabb feladatok: a leszemelés, a zúzás, sajtolás, szellőztetés, lenyálkázás.
Borfesztivál, ünnep, mulatságok
A szürethez, mint általában minden betakarító tevékenységhez több hagyomány is kapcsolódik. A szőlőtermesztéssel kapcsolatos szokások nagy része azonban nem konkrétan a szürethez, sokkal inkább a szőlő gondozásához kapcsolódik. A szüret befejezését szüreti felvonulással, fesztivállal, bállal és más egyéb mulatsággal, rendezvénnyel szoktuk még ma is ünnepelni. A nagyobb városokban a borfesztiválok ma már több tízezres tömeget vonzó ünnepséggé nőtték ki magukat (művészetek völgye). A szerencsésebbek ilyenkor egy borpicében pihenhetik ki fáradalmaikat a korábbi évjáratok kóstolgatása mellett.
Szőlő - must - bor
Első lépés általában a szőlő megmérése, minőség és fajta szerinti osztályozása. Ezt követően el kell távolítani egymástól a bogyót és a kocsányt, majd jön a zúzás, mely a bogyók héját repeszti fel. Fontos, hogy a magától kicsorgó must a legjobb minőségű. A maradékot külön kell kipréselni, mivel értéke az előbbitől gyengébb, íze fanyarabb. A mustot a cefrétől mielőbb külön kell választani és erjesztő hordókba tölteni. A vörösbor készítése kiegészül még néhány művelettel: A szőlő húsa nem tartalmaz színanyagot, csak a bogyó héja, emiatt a vörösbor készítésénél a kocsánytól való elválasztást és a zúzást héjon erjesztés követi. A rozébor annyiban különbözik a vörösbortól, hogy 1-2 napi héjon való áztatásra vagy erjesztésre van szükség szén-dioxid atmoszférában, mivel így megőrizhetőek a fajtára jellemző illat- és ízanyagok.
A bor a magyar bortörvény szerint
A magyar bortörvény szerint mustnak csak a szilárd részektől megszabadított friss szőlőfürt erjedésmentes leve számít, bornak pedig kizárólag a szőlőből származó mustból készült ital nevezhető. A címkéken kötelezően feltüntetendő adat a termőhely, a fajta, valamint a bor alkohol- és cukortartalma, minőségi borok esetén pedig a termelő neve is.
A borfajta meghatározása
A borfajta meghatározása általában
Alapvetően öt dolog határozza meg a bor fajtáját és minőségét: a szőlőfajta, a termés minősége, a termőhely, a szőlősgazda és a borász hozzáértése, valamint az adott év időjárása. A legegyszerűbben a színek alapján különböztethetjük meg a borokat, mivel egyértelműen látszik, hogy fehér-, vörös-, avagy rozéborral állunk-e szemben.
A fehérbor, a rozébor és a vörösbor
A bor színe értelemszerűen a szőlő színétől függ. A legtöbb fehérbor chardonnay, rizling, sauvignon blanc, furmint, hárslevelű, muskotály típusú szőlőből készül. A fehérborok alkoholtartalma 8-tól akár 15 térfogatszázalékig terjedhet. Vörösbor csak sötét szőlőből nyerhető, mert a színét a héj festékanyagától kapja. A leggyakrabban cabernet sauvignon, merlot vagy kékburgundi (pinot noir) szőlőből készül, minimum 9 térfogatszázalék alkoholtartalommal. A rosébor szintén kék szőlőből készül, de préselés előtt a lé csak rövid ideig marad együtt a színt adó héjjal és a gyümölcshússal, így világosabb lesz.
Édes, félédes, száraz, félszáraz bor
A cukortartalom lényegesen befolyásolja a bor ízét és az ízléstől függ, hogy édes, félédes, félszáraz vagy száraz bort kedveljük meg. Az édes bor az, amelynek literenkénti cukortartalma magasabb, mint 45 gramm, ez az érték a félédesnél 18 és 45 gramm közé esik; míg félszáraz bornál 4 és 18 gramm az érték, egy liter száraz borban pedig 4 grammnál kevesebb a cukor.
Asztali bor, tájbor, minőségi bor
Kiindulási pontot jelenthet a bor minőségi besorolása, ami megmutatja, hogy asztali bor, tájbor, vagy minőségi bor van-e a palackban. A kor alapján is meg kell különböztetnünk az egyes borokat ugyanis nem mindegy, hogy újbor, fiatal bor, érett bor, esetleg ó- vagy öregbor közül választunk. Természetesen az egyik legfontosabb iránymutatást a származási hely adja a bor ízére vonatkozóan, ami egyúttal a bor márkaneve is szokott lenni. A könnyű borok alkoholtartalma 9-10 térfogatszázalék, a közepes boroké legfeljebb 13%, e fölött már nehéz a bor.
Az újbor
A kierjedt bor a következő szüretig újbornak számít. A borászok általában az olyan borokat nevezik újbornak, melyekben még nem dominálnak az érlelési illatok és ízek. Az újbor az erjesztés után "nulla érleléssel" egyből a palackba kerül. Azonban idővel a palackban is kialakulnak érlelési jegyek, ezért általában a következő év húsvétjáig nevezhetjük az előző évben szüretelt szőlőből készült borokat újboroknak.
Egyéb - kor és alkoholtartalom (könnyű, közepes, nehéz bor)
A kor alapján is meg kell különböztetnünk az egyes borokat ugyanis nem mindegy, hogy újbor, fiatal bor, érett bor, esetleg ó- vagy öregbor közül választunk. Természetesen az egyik legfontosabb iránymutatást a származási hely adja a bor ízére vonatkozóan, ami egyúttal a bor márkaneve is szokott lenni. A könnyű borok alkoholtartalma 9-10 %, a közepes boroké legfeljebb 13 %, és felette már nehéz a bor.
Alapvetően öt dolog határozza meg a bor fajtáját és minőségét: a szőlőfajta, a termés minősége, a termőhely, a szőlősgazda és a borász hozzáértése, valamint az adott év időjárása. A legegyszerűbben a színek alapján különböztethetjük meg a borokat, mivel egyértelműen látszik, hogy fehér-, vörös-, avagy rozéborral állunk-e szemben.
A fehérbor, a rozébor és a vörösbor
A bor színe értelemszerűen a szőlő színétől függ. A legtöbb fehérbor chardonnay, rizling, sauvignon blanc, furmint, hárslevelű, muskotály típusú szőlőből készül. A fehérborok alkoholtartalma 8-tól akár 15 térfogatszázalékig terjedhet. Vörösbor csak sötét szőlőből nyerhető, mert a színét a héj festékanyagától kapja. A leggyakrabban cabernet sauvignon, merlot vagy kékburgundi (pinot noir) szőlőből készül, minimum 9 térfogatszázalék alkoholtartalommal. A rosébor szintén kék szőlőből készül, de préselés előtt a lé csak rövid ideig marad együtt a színt adó héjjal és a gyümölcshússal, így világosabb lesz.
Édes, félédes, száraz, félszáraz bor
A cukortartalom lényegesen befolyásolja a bor ízét és az ízléstől függ, hogy édes, félédes, félszáraz vagy száraz bort kedveljük meg. Az édes bor az, amelynek literenkénti cukortartalma magasabb, mint 45 gramm, ez az érték a félédesnél 18 és 45 gramm közé esik; míg félszáraz bornál 4 és 18 gramm az érték, egy liter száraz borban pedig 4 grammnál kevesebb a cukor.
Asztali bor, tájbor, minőségi bor
Kiindulási pontot jelenthet a bor minőségi besorolása, ami megmutatja, hogy asztali bor, tájbor, vagy minőségi bor van-e a palackban. A kor alapján is meg kell különböztetnünk az egyes borokat ugyanis nem mindegy, hogy újbor, fiatal bor, érett bor, esetleg ó- vagy öregbor közül választunk. Természetesen az egyik legfontosabb iránymutatást a származási hely adja a bor ízére vonatkozóan, ami egyúttal a bor márkaneve is szokott lenni. A könnyű borok alkoholtartalma 9-10 térfogatszázalék, a közepes boroké legfeljebb 13%, e fölött már nehéz a bor.
Az újbor
A kierjedt bor a következő szüretig újbornak számít. A borászok általában az olyan borokat nevezik újbornak, melyekben még nem dominálnak az érlelési illatok és ízek. Az újbor az erjesztés után "nulla érleléssel" egyből a palackba kerül. Azonban idővel a palackban is kialakulnak érlelési jegyek, ezért általában a következő év húsvétjáig nevezhetjük az előző évben szüretelt szőlőből készült borokat újboroknak.
Egyéb - kor és alkoholtartalom (könnyű, közepes, nehéz bor)
A kor alapján is meg kell különböztetnünk az egyes borokat ugyanis nem mindegy, hogy újbor, fiatal bor, érett bor, esetleg ó- vagy öregbor közül választunk. Természetesen az egyik legfontosabb iránymutatást a származási hely adja a bor ízére vonatkozóan, ami egyúttal a bor márkaneve is szokott lenni. A könnyű borok alkoholtartalma 9-10 %, a közepes boroké legfeljebb 13 %, és felette már nehéz a bor.
Borvidékekről általában
Borvidékekről általában
Magyarországon pillanatnyilag 87 017 Ha területen termesztenek borszőlőt (Ez az uniós szabályozások miatt vélhetően csökkenni fog és ez az engedélyezett termőfelület, amivel Magyarország belépett az EU-ba. Hazánkban jelenleg 22 borvidék található, amelyek megközelítőleg 75 500 Ha területet foglalnak el. A borvidékek egymás versenytársai, hiszen különböző területeken más technológiával készült borok próbálnak érvényesülni ugyanazon a piacon.
Magyarország leghíresebb borvidékét a Tokaj-hegyaljai Borvidéket a világörökség részévé nyilvánította az UNESCO Világörökség Bizottsága. Minden egyes borvidékhez kapcsolódik egy kis történelem és természetesen minden területhez speciális klíma, bor- és szőlőfajta tartozik.
A borvidék egyébként olyan táj, ahol a szőlővel betelepített területek aránya jelentősen nagyobb, mint más vidékeken. Ezekre a területekre jellemző, hogy a szőlőtermelésnek és a borkészítésnek nagy társadalmi és gazdasági szerepe van, amelybe különböző fesztiválok és ünnepségek is beletartoznak.
Magyarországon található borvidékek:
Ászár-Neszmélyi Borvidék, Balatonboglári Borvidék, Badacsonyi Borvidék, Balatonfelvidéki Borvidék, Balatonfüred - Csopaki Borvidék, Balatonmelléke Borvidék, Bükkaljai Borvidék, Csongrádi Borvidék, Egri Borvidék, Etyek - Budai Borvidék, Hajós-Bajai Borvidék, Kunsági Borvidék, Mátraaljai Borvidék, Mecsekaljai Borvidék, Móri Borvidék, Pannonhalma - Sokoróaljai Borvidék, Somlói Borvidék, Soproni Borvidék, Szekszárdi Borvidék, Tokaj - Hegyaljai Borvidék, Tolnai Borvidék, Villányi Borvidék
Magyarországon pillanatnyilag 87 017 Ha területen termesztenek borszőlőt (Ez az uniós szabályozások miatt vélhetően csökkenni fog és ez az engedélyezett termőfelület, amivel Magyarország belépett az EU-ba. Hazánkban jelenleg 22 borvidék található, amelyek megközelítőleg 75 500 Ha területet foglalnak el. A borvidékek egymás versenytársai, hiszen különböző területeken más technológiával készült borok próbálnak érvényesülni ugyanazon a piacon.
Magyarország leghíresebb borvidékét a Tokaj-hegyaljai Borvidéket a világörökség részévé nyilvánította az UNESCO Világörökség Bizottsága. Minden egyes borvidékhez kapcsolódik egy kis történelem és természetesen minden területhez speciális klíma, bor- és szőlőfajta tartozik.
A borvidék egyébként olyan táj, ahol a szőlővel betelepített területek aránya jelentősen nagyobb, mint más vidékeken. Ezekre a területekre jellemző, hogy a szőlőtermelésnek és a borkészítésnek nagy társadalmi és gazdasági szerepe van, amelybe különböző fesztiválok és ünnepségek is beletartoznak.
Magyarországon található borvidékek:
Ászár-Neszmélyi Borvidék, Balatonboglári Borvidék, Badacsonyi Borvidék, Balatonfelvidéki Borvidék, Balatonfüred - Csopaki Borvidék, Balatonmelléke Borvidék, Bükkaljai Borvidék, Csongrádi Borvidék, Egri Borvidék, Etyek - Budai Borvidék, Hajós-Bajai Borvidék, Kunsági Borvidék, Mátraaljai Borvidék, Mecsekaljai Borvidék, Móri Borvidék, Pannonhalma - Sokoróaljai Borvidék, Somlói Borvidék, Soproni Borvidék, Szekszárdi Borvidék, Tokaj - Hegyaljai Borvidék, Tolnai Borvidék, Villányi Borvidék
Borkóstolásról
Borkóstolás: A látvány
A borkóstolás során az első amivel találkozunk az a látvány. A bor kitöltésekor azonnal megvizsgálhatjuk annak színét, tisztaságát és mozgékonyságát. A legideálisabb környezett a bor tisztaságának megállapításához egy világos helyiség, ahol a poharat a fényforrás felé tarthatjuk. Minél tisztább a bor, annál élesebben verődnek vissza a környező tárgyak. Különleges minőségű boroknál ez sötét hátterű gyertyalángnál ajánlott, hiszen ilyen körülmények között a legapróbb hibákat is könnyen felfedezhetjük. Következő a bor mozgása, melyet a pohárban való körbeforgatás útján vizsgálhatunk. Olajos kategóriába általában a testes, édes borok tartoznak, ezek jól láthatóan glicerincsíkokat, úgynevezett "templomablakot" hagynak a pohár falán.
A bor színét nagymértékben befolyásolja annak kora, eredete sokat elárul a szőlőfajtáról, az erjedési módról és természetesen a minőségről. Három alapkategóriát különböztetünk meg. A fehér, rosé és a vörös bort. A fehér bor az ezüst fehértől egészen a borostyán sárgáig terjedhet, azonban ha rozsdás, vagy barna színű, akkor az valószínűleg hibás, öreg bor. A rosék a hagymahéjtól a cseresznye pirosig megfelelőek, de ha téglásvörös, rókás árnyalatot mutatnak, az már nem elfogadható. A jó vörösbor a pirostól egészen a sötét meggyszín közötti skálán mozog, a fakó vagy barnás szín itt is kifogásolható.
Borkóstolás: A bor íze és illata
A következő lépés az érzékszervi vizsgálat. Nagyon fontos, hogy a helyiségben más szagok ne zavarjanak. Töltse a poharát harmadrészig, majd szippantson aprókat, a hosszas szaglás és nagy levegővétel gyengíti az érzékelést. Engedje el fantáziáját! Figyelje meg, mire emlékezteti a bor illata. Virágra? Akácfára? Esetleg gyömölcsre? Milyen gyümölcsre?
A bor kóstolásánál figyelmet kell fordítani a megfelelő hőmérsékletre és a sorrend kialakítására. A túlhűtött bor megöli az aromákat, a melegebb, pedig savasabbnak és alkoholosabbnak tűnik. Általános elv, hogy a gyengébbtől az erőteljes felé, illetve a száraztól az édes felé érdemes haladni. A borból mindig azonos mennyiséget kortyoljunk, szétoszlatva az italt a szánkban úgy, hogy érintsen minden területet és a zamatok egészen a garatig eljussanak. Az összbenyomás jellemzésére az elegáns, kellemes, gömbölyű, nemes jelzőket használják a leggyakrabban.
A borkóstolás során az első amivel találkozunk az a látvány. A bor kitöltésekor azonnal megvizsgálhatjuk annak színét, tisztaságát és mozgékonyságát. A legideálisabb környezett a bor tisztaságának megállapításához egy világos helyiség, ahol a poharat a fényforrás felé tarthatjuk. Minél tisztább a bor, annál élesebben verődnek vissza a környező tárgyak. Különleges minőségű boroknál ez sötét hátterű gyertyalángnál ajánlott, hiszen ilyen körülmények között a legapróbb hibákat is könnyen felfedezhetjük. Következő a bor mozgása, melyet a pohárban való körbeforgatás útján vizsgálhatunk. Olajos kategóriába általában a testes, édes borok tartoznak, ezek jól láthatóan glicerincsíkokat, úgynevezett "templomablakot" hagynak a pohár falán.
A bor színét nagymértékben befolyásolja annak kora, eredete sokat elárul a szőlőfajtáról, az erjedési módról és természetesen a minőségről. Három alapkategóriát különböztetünk meg. A fehér, rosé és a vörös bort. A fehér bor az ezüst fehértől egészen a borostyán sárgáig terjedhet, azonban ha rozsdás, vagy barna színű, akkor az valószínűleg hibás, öreg bor. A rosék a hagymahéjtól a cseresznye pirosig megfelelőek, de ha téglásvörös, rókás árnyalatot mutatnak, az már nem elfogadható. A jó vörösbor a pirostól egészen a sötét meggyszín közötti skálán mozog, a fakó vagy barnás szín itt is kifogásolható.
Borkóstolás: A bor íze és illata
A következő lépés az érzékszervi vizsgálat. Nagyon fontos, hogy a helyiségben más szagok ne zavarjanak. Töltse a poharát harmadrészig, majd szippantson aprókat, a hosszas szaglás és nagy levegővétel gyengíti az érzékelést. Engedje el fantáziáját! Figyelje meg, mire emlékezteti a bor illata. Virágra? Akácfára? Esetleg gyömölcsre? Milyen gyümölcsre?
A bor kóstolásánál figyelmet kell fordítani a megfelelő hőmérsékletre és a sorrend kialakítására. A túlhűtött bor megöli az aromákat, a melegebb, pedig savasabbnak és alkoholosabbnak tűnik. Általános elv, hogy a gyengébbtől az erőteljes felé, illetve a száraztól az édes felé érdemes haladni. A borból mindig azonos mennyiséget kortyoljunk, szétoszlatva az italt a szánkban úgy, hogy érintsen minden területet és a zamatok egészen a garatig eljussanak. Az összbenyomás jellemzésére az elegáns, kellemes, gömbölyű, nemes jelzőket használják a leggyakrabban.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)